20 mesterséges szigeterőddel védték Szentpétervár tengeri kijáratát az oroszok. A szépen megmunkált vízi szörnyek a sok napalm robbantás után leginkább egy sárkány barlangjára hasonlítanak. Bár UNESCO-védettséget érdemelnének, az önkormányzat gyakorlatilag az enyészetnek dobta a 300 éves műtárgyakat.
I (Nagy) Péter 1703-ban rendelte el, hogy Oroszország új fővárosának tengeri kijáratát 10 mesterségesen kialakított erődsziget-láncolattal kell lezárni egy esetleges újabb svéd támadástól. A döngölt földből, agyagból, aprított szalmából, fából és durván megmunkált kövekből kialakított földrakásokat a Szentpétervár előtti természetes képződésű Kotlin szigeten és körülötte képezték ki 20 év alatt. 1855-ben, miután I. Miklós cár attól félt, hogy törökországi hadjárata során az angol-francia flotta hátba támadja birodalmát-, további 10 erőd megépítését rendelte el a Néva-öböl sekély szájánál Oranienbaum (ma Lomonoszov) és Goriszkaja falvak közötti 15 kilométeres szakaszon. Az építkezés második ütemével egy időben, az Admiralitás a korábban épült monstrumokat is modernizáltatta. A 20 mesterséges szigetre épített erődök közé öt aknamezőt, és egy 75 ágyúnaszádból és 14 korvettből álló flottát is kivezényeltek. A tengerparton egy állandó, 200 ezres létszámú hadsereg, 400 beásott parti ágyújával védte a fővárost. Az erődök -bár UNESCO védelemre jelölték őket- az összedőlés határán állnak.